Amikor elhatároztuk a férjemmel, hogy gyereket vállalunk egyszerre voltunk izgatottak és egyszerre rémültünk meg attól, hogy egy pici kisbaba ránk lesz bízva, nekünk kell vigyázni rá és a mi feladatunk lesz az, hogy átadjunk neki minden tudást, minden értéket és tapasztalatot, hogy olyan felnőtt lehessen, amit a szíve diktál, de értékek és eszmék mentén, szeretetben és boldogságban, élményekben nevelkedve. Én legalábbis hihetetlen módon vártam is és féltem is tőle egyszerre. Mi lesz, ha nem jól csinálom majd, ha elbukok vagy ha nem fogom tudni megértetni vele magam, ha folyamatos viták vagy veszekedések lesznek amikor kis felnőttként nem ért velem egyet, vagy épp nem tudja felfogni, a világ miért épp arra megy amerre, és miért nem találja benne a helyét hirtelen felnőve.
Ma már tudom, és számtalan embernek el is mondtam már, hogy ne féljen ettől a feladattól, mert ha önmagát adja és szívét lelkét kiteszi a gyereke elé, sokat beszélget vele és megértéssel fordul hozzá, szeretettel, nem létezik az a probléma, amit ketten ne tudnának megoldani. Én például a lányommal egész délutánokat töltöttem hétvégén azzal, hogy az avon katalógust nézegetve egy-egy mintát vagy terméket megrendelve tanítottam arra, mit mire tud használni, mi áll jól neki és mit milyen alkalommal érdemes használni.
Mára ez a kislány már felnőtt, és még mindig imádja az avont, meggyőződésem hogy azért, mert nagyon szép emlékeket idéz fel neki, és abban is biztos vagyok, hogy ő sem erőszakkal fogja tiltani a lányának ezeket a dolgokat, hanem szeretettel és legjobb tudása szerint megtanítja majd használni ezeket a szereket, hogy felnőtt nőként tudjon ezzel az eszközzel bánni. Azt gondolom, hogy örökre a lányom kedvence marad ez a márka és ez az időtöltés is. Néha még vissza-vissza tér és a neten barangolva keresünk új termékeket, amiket aztán kipróbál. Kedvenc időtöltésünk marad már ez is azt gondolom.